Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"Miért múlik el minden, ami szép,

miért fáj a szívünk az elmúlt tegnapért?

Miért nem lehet örörkös a ma,

akkor nem kellene elválni soha." 

(Puskin)

 ♦

A SZERETET a szív legszebb érzése,
A SZERETET a földi élet értelme.
A SZERETET a legszebb ,
A SZERETET nem cselekszik magáért.
A SZERETET a legjobb barát,
A SZERETET többet ér minden aranynál.
A SZERETET a nehezet könnyűvé teszi,
A SZERETET minden igazban kedvét leli.
A SZERETET a legerősebb kötelék,
A SZERETET keresi mások örömét.
A SZERETET erősít a hitben,
Mert a SZERETET maga az Isten.
(ismeretlen szerző)

"Előtted a küzdés, előtted a pálya,

az erőtlen csügged, az erős megállja.

Mert tudod, az erő micsoda? - Akarat!

   Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat!"  

(Arany János)

 ♦ 

Tavak és erdők könyve

"...Tudod, kisfiam, a világon nagyon sok a csalán, a tövis, a gyom. Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót. És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön.
De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka szárnyú pillangók: ezek a ritka, nagyon jó cselekedetek. Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl a nyomában.
Igyekezz, kisfiam, hogy amerre jársz, sok pillangó legyen. Ne lépj reá a csigára, hanem tedd félre az útból, hogy más se léphessen reá. És ebből újra megszületik egy pillangó.
Bárki, ha bajban van, segítesz rajta, ugye? Nem baj, ha az emberektől nem kapsz érte hálát. Minden jótettedet egy pillangó viszi hírül."

(Wass Albert)

 "Ne add fel sohasem, azt amiben hittél,

benned él a bizalom, benned él a remény.

Ne hagyd, hogy elvegyék tőled álmaid,

               mindig hardcolj, s valóra válnak álmaid!"      

(Bertalan András)

 

 ♦   

 

"Akarok!Egy kemény, rövidke szó.

Ebben benne van egész életem;

E szó mögött sok nehéz harc rejtőzik,

e szó miatt még sokat könnyezem.

De történjék bármi,

ha az egész világ fog ellenállni,

vagy ha egyedül is maradok,

Mindent legyőzve: mégis akarok!"  

(Ady Endre)

 ♦ 

"Minden embernek a lelkében dal van,

s saját lelkét hallja minden dalban, és

akinek szép a lelkében az ének,

az hallja mások énekét is szépnek."  

(Babits Mihály)

 ♦  


A GYERTYÁK CSONKIG ÉGNEK
( részlet )

„Az indulaton, az önzésen túl élt ez a törvény az emberi szívekben, a barátság törvénye. S erősebb volt, mint a szenvedély, mely a férfiakat és nőket reménytelen indulattal egymás felé hajtja, a barátságot nem érhette csalódás, mert nem akart a másiktól semmit, a barátot meg lehetett ölni, de a barátságot, mely a gyermekkorban szövődött két ember között, talán még a halál sem öli meg: emléke tovább él az emberek öntudatában, mint egy néma hőstett emléke. S csakugyan, az is, hőstett, a szó végzetes és csendes értelmében, tehát szablyák és tőrök csattogása nélkül, hőstett, mint minden emberi magatartás, mely önzetlen. Ez a barátság élt közöttünk, s ezt tudtad jól.”

(Márai Sándor)


A szomorúságról

Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis: a szomorúság megszépíti az életet...

Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.

Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!

(Márai Sándor)

"Elmúlt, mint száz pillanat, s tudjuk, mégis múlhatatlan,

mert szívek őrzik, nem szavak."  

(Hemingway)

 ♦ 

Arról, hogy senkire nem lehet számítani


"Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani. Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; a nagy pillanatokban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, bíztató tekintettel segítsen. Többet nem is vársz senkitől; de ezt sem kapod a veszélyben.

Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében.Neveld magad magányossá és erőssé. Tudjad, hogy soha senki nem segít. S ne sopánkodj ezen. Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektől; s ez a természetes."

(Márai Sándor Füves könyvéből / 123.)

 ♦ 

"Keresd az életben mindig a szépet!

Ragadd meg azt is, amit más észre sem vesz.

S ha cudar is sokszor az élet,

Mindig találni benne kedveset, szépet!" 

(Goethe)

 ♦  

"Őszintén akarok élni, minden utam végigjárni.

Hinni abban, amire vágyom,s ha hiszek benne,

küzdeni érte bármilyen áron."  

(Zavodi János)

 ♦  

"Légy őszinte, és csak a becsületre adj,

ne mondj ki szót, mely nem szívből fakad!" 

(Moliére)

 ♦ 

"Ha tőled a szerencse messze szállt,

ha sújtol a sors óriás kezével:

Szállj szembe ellened szegült dühével, -

Tusázz! ki a sorssal dacolni mer,

Babér virul izzadt fejére, s nyer."

( Kisfaludy Károly)

 ♦

"Oly furcsák vagyunk mi emberek. A lelkünk sír, az ajkunk nevet.

Egymásról azt hisszük, hogy boldog talán, s irigykedünk is egy-egy vidám szaván.

Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog, gondolatai tiszták, szabadok.

S nem vesszük észre, dehogy vesszük észre, hogy könnyek égnek csillogó szemében.

Különösek vagyunk mi emberek, a lekünk sír, az ajkunk nevet.

Hazugság az egész életünk, hisz akkor is sírunk, ha nevetünk." 

(Dante)

 ♦

 " Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." 

(Madách Imre)

 ♦ 

"Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni."      

(Ady Endre)

"Emberi törvény: kibírni mindent,

S menni mindig tovább.

Még akkor is, ha nem élnek már benned

remények és csodák."

..."Kicsit több békesség, jóság, szelídség,
Kevesebb erőszak, gyűlölet, irigység,
Kicsit több igazság úton, útfélen,
Kicsit több segítség bajban, veszélyben.
Kicsit több "mi" és kevesebb "én",
Kicsit több erő, szeretet, remény.
És sokkal több virág az élet útjára,
Mert a sírokra már úgyis hiába."......

"A tudás birtoklás.A szellem vagyona.A sok-sok ismeret elvehetetlenül a tied.Az ismeretekben a világot ízlelgeted."

(Mácz István)

„Nem az a fájdalom,amitől könnyes a szem,hanem amit egy életen át hordunk mosolyogva,csendesen.” 

(Goethe)

"Sose haragudj meg arra,
Ki durva szóval megsebez.
Tudom jól, hogy fáj a sértés,
Valld be, a fontos mégsem ez.
Hidd el nekem, senki nem rossz,
Hidd el, jók az emberek,
Valakiért mindenki harcol,
Valakit mindenki szeret."

(Victor Hugo)

"Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni, hogy újból szeressünk."
  (Kölcsey Ferenc)


"Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént."
  (Gabriel García Márquez)



“Nagyra becsülöm azt a barátom, aki időt talál számomra a naptárában, de még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi a naptárát, ha rólam van szó.”
(Robert Brault)

„A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!”

(Ralph Waldo Emerson)

“A boldogságot nem lehet ajándékba kapni. Egyetlen titka: adni, mindig csak adni, jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet, és sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.”

(Goethe)

“Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget, a hangzavarban a harmóniát. A nehézségek közt mindig ott van a lehetőség.”

(Albert Einstein)

“Az okos emberek megoldják a problémákat,
a zsenik pedig megelőzik őket.”

(Albert Einstein)

“Az, aki még sosem követett el hibát, valószínűleg még sosem próbált semmi új dolgot.”

(Albert Einstein)

"A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyíthatja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk."
  (Müller Péter)

"Az idő (...)
túl lassú azoknak, akik várnak,
túl gyors azoknak, akik félnek,
túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,
túl rövid azoknak, akik örvendnek.
Ám azoknak, akik szeretnek,
az idő nem számít."
  (Henry Van Dyke)

"Legyek a kendő,
mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok."
  (Reményik Sándor )

 

"Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is hogyha szeretsz. A legnehezebb, ha hiába szeretsz."



"Csak akkor jövünk rá, hogy valaki milyen fontos volt nekünk, mikor elveszítettük."



"Én is hibáztam, de soha nem követtem el azt a hibát, hogy azt állítottam, hogy nem hibáztam."



Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni."



"A barátod az, aki mindent tud rólad, és mégis szeret."

"Igen: élni, míg élünk. Igen: ez szabály.
De mit csináljunk az életünkkel, ha fáj!"



"Az ember egy porszem,nem látja senki.
S e porszemnek kell mégis embernek lenni.
Ha vérzik a szíved s fájdalmad nagy,
ember légy mindig s ember is maradj!"


"Nem azok a nagy emberek, akik magasra nőnek,
Nem azok az erősek, kik másokat legyőznek,
Nagy ember az ki küzdeni tud, de nem önmagáért,
Odaadná szívét-lelkét társai javáért."

“A szeretet két embert gyógyít meg: azt, aki adja, és azt, aki kapja.”



“A munka az egyetlen gyógyír a keserűségre.” (Csajkovszkij)



“Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói.” (Alphonse Karr)


 Ha nem lehet úgy, ahogy akarod, akard úgy, ahogy lehet!


"A semmittevés nagyon nehéz munka.Sosem tudod,hogy mikor érsz a végére."

"Segíts magadon, kérlek, s megsegít az Isten
Nincs már fegyvered, egy árva szavad sincsen
De mégis van, ajándékba kaptad ezt a hármat
Hogy köszönöm, szeretlek, bocsánat."



"Az egyik este beszéltem az Úrral
Megkérdeztem tole mit tegyek a múlttal?
Mivel tegyem jóvá miket elkövettem
„KÉRJ BOCSÁNATOT” és e mellett döntöttem."



"Nem segít, és nem is segíthet az idő,nem nyújt menedéket.Menekülök, mint célkeresztben a vad,leterít,semmi esélyt nem ad. "

Ne hajszold a boldogságot hogyha Téged elkerül,
mert elérned ilyen formán majd sosem sikerül!
Élj csendes elégedettségben, pompát rangot ne keress,
és meglátod a boldogság majd önmagától felkeres!!!



"A legnagyobb boldogság az életben a tudat, hogy szeretnek
minket - szeretnek azért, amilyenek vagyunk, vagy inkább
annak ellenére, amilyenek vagyunk!"
(Victor Hugo)

"Tudod ellenedre nem tennék sosem/ Minden szó hiábavaló/ Hang és zörej semmire se jó/ Ami igaz az a szép/ Fizetek drágán ezért!"

Élünk egy világban amiről keveset tudunk.
Szeretni és örülni mindíg fogunk.
A félelem a sírás mind hozzánk tartozik.
Lehetsz mosolygós vidám, szomorú vagy bánatos.
Hangulatodat másokon is láthatod.
Ha sír a két szemed, más is könnyezik.
Ha nevetsz mindenki elmosolyodik.
Légy mindíg vidám és örökké nevess,
hogy ezzel másokat is boldoggá tehess.....



Sosem vagy egyedül. Csak akkor, ha te zárod be az ajtót, de
akkor ez a te döntésed. Zárt ablakon, zárt ajtón nem érkezik
friss levegő. Ahhoz, hogy felfrissülj, nyitottnak kell lenned.
Persze lehet, hogy a nyitott ajtón-ablakon berepül egy pár nem
várt bogár, por, piszok, de ügyes takarító vagy, majd
megszabadulsz tőlük. A friss légáram viszont mindenért
kárpótol. Új erő, új szépség, új öröm.


Cseppek vagyunk a tengerben. Vannak cseppek, melyek mindig
velünk vannak. Kinek kevesebb, kinek több csepptestvére van.
Ők a barátok, akik veled vannak jóban-rosszban, szélcsendben
vagy nagy viharban. Akik soha nem engedik, hogy messzire
sodródj, elvessz, elmerülj. Akik dörömbölnek a becsukott
ajtódon-ablakodon, hogy engedd be az újat, a frisset.
Akik húznak, hogy változz a változással, mert ez az élet.
Folytonos áramlat, folytonos mozgás. Nem kell félned, nem
egyedül mozdulsz.


Ha úgy vezetsz, hogy tiszta szívből könnyeznek vele, az maga
a győzelem.
Bár sziklákat mozgatsz meg, küzdesz szerényen, csendben,
hiszel a tetteidben,
Győzelembe, sikerbe vetett hited töretlen,
Sokszor a csúcsot elérni mégsem lehet.
A sors kegyetlen?Vagy mégsem?
Csak tanítóként áll mögötted és majd idővel fedi fel,
Mi és miért történt meg úgy, ahogy történhetett.
Csúcs? Mit jelent ez? Fürödni a végcél magas ormain?
Dicsőség? Elismerés? S, mert győztem a világ összes szegletén
Minden ember értem harsogjon, mert enyém a dicsfény?
Káprázat az, s csak a nap vakít.
Feljutni. Minden lépéssel hajtani magad, az a kín, és ez az!
Mi bajnokká tesz. És erősít majd!
Mögötted lesznek sokan, fogják a kezed gondolatban.
Ha mégsem neked ragyog a nap,
Belül úgyis tudod. Aki igaz szívvel küzdött,
Nem kell fejet hajtania, mert Övé a múlt, jelen
És jövő. S minden igaz diadal!


 
E hit vigasztal minden megtiportat,
Özvegyet, árvát, sír felé menőt,
gyermeket vesztett zokogó anyákat,
s aki beteg is, ebből nyer erőt.
Az úr feltámadt!vallja millió szív
s nem roskad össze semmi súly alatt...
Bármit beszéltek, hitetlen Tamások,
A húsvéti hit győzelmes marad!


 
"Valaki lassan felfelé tart.Tövisről vérharmat csepeg.
Valaki fel, a csúcs felé tart,hogy önmagát feszítse meg."



"Csend borult a gyászos Golgotára.Ráhullott az éj fekete árnya.A rőt dombon -
Jeruzsálem felett-barnán sötétlett a véres kereszt."


Hogy mögötted az évek száma
hány örömmel eltelt napból áll,
szomorú perceket fakulni látod,
sok boldog pillanat órákból áll.
Előre tekintesz, bár szíved a múltban,
visszahúz az egyszerű, tiszta világ,
merre vezethet a jövő rögös útja
a kérdés néma válaszodra vár.

Kik bántanak, nem ismernek téged
Nem tudják milyen az igazi lényed...
Én szeretlek, s tudom jó ember vagy,
Mert csak jó lehet, ki a szívemben van.
Szép a lelked, csak rosszul bánnak vele,
Nem tesznek elég szeretetet bele.
Jó a szíved is, hisz úgy tud szeretni,
Csak az utat kell hozzá megkeresni.
Ha lelked és szíved valaki megtalálja,
Ő lehet a világ legboldogabb barátja.
Lám Én kerestem és tán rátaláltam,
Lehet megleltem a csodát a világban.
Rád leltem-e rohanó világban.
Mert Te jó vagy, a legjobbak között,
Ki mást mond, ahhoz ne legyen közöd!
Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett!

 A barát egy mosoly, mely bátorít, ha félsz;
a barát a taps, mely ujjong, ha célba érsz.
A barát egy kéz, mely felhúz, ha elestél;
a barát az álom, mit éberen kerestél.
A barát egy könnycsepp, mely érted hull, ha baj van;
a barát gyémántpáncél, óv téged a harcban.
A barát egy nevetés, mely felharsan, ha meglát;
a barát egy rózsakert, mely Neked nyitja bokrát.
A barát egy csillag, mit az éj varázsol;
a barát egy dallam, mit meghallasz bárhol.
A barát a láng, mely kitáncol a tűzből;
a barát az emlék, mit szívedben őrzöl.
A barát is csak ember,s néha tán hibázik,
de szeret, s ha nincs veled, érzed, hogy hiányzik...

"Azt kérded, ki az igazi, ki a valódi barát? Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát. Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját, kit csendesen megvigasztalsz, ha könny borítja arcát, ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát, kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát. Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elüzi minden bánatod, s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod őt, vagy túlszárnyalod. Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti, kivel jó a csend szavát hallgatni, s együtt merengeni. Kinek nem számít, mit vétesz, kis, vagy nagy hibát, kivel ha beszélhetsz, könnyebbé válik ez a nehéz világ. Az az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz, s ha választásra kerül sor, te szó nélkül mellé állsz. Az a barát, kinek egy kedves szava többet ér a világ összes, minden kincsénél. Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod, kinek barátságát minden körülmény közt vállalod."

 Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
a szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
könnyeim hullnak, a párnára borulva,
sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt vége a szépnek,
szépen lassan eltűnnek a képek,
sebeim maradnak, nyitva a világnak,
példát mutatva, gátat szabva a hibáknak.
/Children of distance/

Mert bár nem beszélünk róla de megtörtént mi tudjuk,
csak két ismerős vagyunk kiknek volt még közös múltjuk.
De vajon lesz e jövőnk, erre tőled várok választ,
de ne is mondj még semmit ha az kételyeket támaszt./Children of distance/



Az idő távlatában, majd egyszer jussak azért eszedbe,
remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve.
Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán,
csak elmosolyodsz rajta, hogy így néztem rád oly bután.
Lehet, hogy nem szerettél, de bár én lennék az egyetlen,
kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem/Children of distance/



Néha sírok mikor a szép emlékekre gondolok és belül megfogadtam százszor,
minden szót megfontolok, mielőtt kiejtem őket, hiszen csak fájdalmat okoznak
és minden apró hibát az egekig felfokoznak.
Miért az az élet rendje, hogy minden elmúlik? Miért nem látjuk a középutat, miért látjuk csak a végletet? Vajon mikor lesz az, mikor ennek vég lesz?

“Ha eltévedtél keresd az utat,
Találj egy célt és szedd össze magad
A jövőd építsd, ha múltad nincsen
Vedd észre végre, ezen múlik minden!”/Jumping Round/



Miért múlik el minden ami szép
Ki tudja vissza jön e még
Az idő is elszáll felettünk
De az emlék itt marad közöttünk
Ifjúságunk szép emléke képen
Írom e pár sort emlékül néked



Miért? Mond mit tegyek hogy megfeleljek?
Miért? Miért én vagyok kit elfelejtesz?
Várj még! Csak egy pillanatra nézz felém,
mindegy, hogyan vélekedsz hisz úgysem látsz belém.



Ha majd sok-sok idő múlva
legszebb álmod teljesül,
szívedben a múlt időnek
emléke felderül.
Fogdd kezedbe e könyvet,
a szeretet zálógát,
amely eléd varázyolja
barátságunk szép korát.



"Ne hidd, hogy mind örökké tart
Mit szépnek alkotott az ég,
Hogy ifjú arcod hamván,
A rózsa mind örökké ég.
Virágok sorsa hervadás,
Ha jő az ösz alkonya,
De mi szívben új és nemes,
Nem hervad el soha!,,



Ha mjd egyszer,évek múltán,
Mikor a múlt már nem beszél,
Legyek én is azok között,
Aki emlékedben él!



Éveknek súlya nem mindig teher.
Sok ember lassan mindent kihever.
Deres hajával gyakran béke jár,
Nincs szenvedélye, csak emléke már.



Emlékül,hogy emlékezz mikor emlékünk már csak emlék lesz!

"A szeretetnek nincs határa, nincs mértéke s nem váltható pénzre, ebből is látszik nem ember alkotta...."



Elhervad a virág, elmúlik az élet,
sasszárnyon repülnek hónapok és évek.
Ám de a szeretet nem múlik el soha,
s nem látszik meg rajta az idő vasfoga.
Mit mondhatnék én ma születésnapodra,
ami méltó volna szíved jóságára.
Áldjon meg az Isten mind a két kezével,
sok-sok boldogsággal és sok szerencsével.

Nézz vissza most egy percre, nézz az útra
Nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka,
Nézz vissza…aztán ismét csak előre,
S indulj tovább az alkotó jövőbe.

(Kiss Jenő)

vAz élet olyan,mint egy vonatutazás:Gyakran beszállunk,kiszállunk,vannak balesetek,néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk,míg mély szomorúsággal a másikon.Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra,olyan emberekkel találkozunk,akikről azt hisszük,hogy egész utunkon elkísérnek.Sajnos a valóság más,Ők kiszállnak egy állomáson,s mi ott maradunk nélkülözvén szeretetüket,társaságukat.Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra,akik fontosak lesznek számunkra.Néhányan,akik beszállnak,csupán kis sétának tekintik az utazást.Néhányan,amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után..Mások fel-és leszállnak,s mi észre se vesszük Őket..Lehetnek olyanok,akiket nagyon szeretünk,mégis másik vagonban utaznak.Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon.Természetesen,megtehetjük,hogy megkeressük Őket,átverekedhetjük magunkat az ő kocsijukba,de sajnos nem tudunk melléjük ülni,hiszen a melletük lévő hely már foglalt.Ilyen az utazás,telve kívánalmakkal,vággyal,fantáziálással,reménnyel és csalódással..és visszafordulni sosem lehet.Tegyük tehát a legjobbá utazásunkat.Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait..Jusson eszünkbe,hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel,akiknek szükségük van a segítségünkre.Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak s ez annak is megadathat,aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet.Az utazás nagy talánya,hogy nem tudjuk,mikor szállunk ki végleg.Az én vonatom utasainak, jó utazást kívánok!

"Nem kívánom senkitől,hogy csodás dolgot tegyen, de joggal elvárom mindenkitől, hogy mindig ember legyen!"



"Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpa fényét, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet és kevés embert. De az Ember legyen."



"Még gondolat sem voltál, mikor ő már tudta
Gyorsítva éled életed, kapkodva és futva
De az út szélénél néha-néha, néha meg-megállva
Nem a torkod kap vizet, csak a kezed kulcsolod imára.

Fel-feldobott kő vagy, visszazuhansz a földre
Zivatar után vagy faág, lebegsz félig letörve
Te vagy az élet sója, csíped a világ szemét
Mely rajtad pihen tétlen, s miattad veszti eszét.

Segíts magadon, kérlek, s megsegít az Isten
Nincs már fegyvered, egy árva szavad sincsen
De mégis van, Ajándékba kaptad ezt a hármat
Hogy köszönöm, szeretlek, bocsánat."